Idő mindig is volt. Azonban az idő mérése már egy olyan egzakt dolog, aminek volt valaha egy kezdete.
Sokkal a kézi felhúzós órák, luxus Rolexek előtt is volt olyan, hogy időmérés.
Méghozzá megdöbbennénk, hogy mennyire pontosak voltak ezek az "órák előtti" órák... Végigmegyünk az idő mérésének legfontosabb mérföldkövein: hogyan jutottunk el a klasszikus faék egyszerűségű napórától a zsebórán át a kronográfokig!
Az emberiség már nagyon régen megfigyelte az idő múlását és a természetben előforduló jelenségek - a Föld forgása, keringése, a Hold és a Nap látszólagos mozgása - alapján mérni kezdte.
Azt is bizonyára hamar megfigyelték, hogy a Hold fázisváltozásai 29,5 naponta ismétlődnek.
Ezzel egy nagyobb időegység a hónap "természetes" alapjai is adottak.
A babiloniak már Kr. e. 2400-ban az évet 12 egyenlő részre és a napot 24 órára osztották fel. Ők és tőlük függetlenül az egyiptomiak is 365 nap és 6 óra hosszúnak mérték, ami nagyon jól megközelíti a pontos értéket.
Napóra, vízóra, homokóra
A legkorábbi időmérő eszközöket a régi Egyiptomban találták fel. A napóra egy egyszerű változatát az árnyékórát használták. Ez két farúdból állt: az egyik árnyékot vetett a beosztással ellátott másikra.
Később a baloldali animációban látható "korszerűbb" napóra változatot alkalmazták. Hasonlók napjainkban is láthatók, inkább érdekességként, díszítő térplasztikaként. Az időmérő funkció nem annyira lényeges.
Ugyancsak Egyiptomban alkalmazták a vízórát rövidebb időtartamok mérésére.
Az egyik edényből a víz az edény "geometriai méretei" (térfogat, magasság, lukméret) által meghatározott időtartam alatt csepeg át a másikba.
Különösen a középkorban használták a homokórát rövidebb időtartamok mérésére.
A két egymással keskeny csővel összekötött üvegedény "geometriai méretei" (térfogat, magasság, lukméret) által meghatározott időtartam alatt "pereg" át a homok a másikba.
"Lejárta" után egyszerűen megfordítható és "újraindul".
Európában valószínűleg már a XIV. század előtt.
A XIV. százat végén ezzel mérték a bírósági felszólalások, az egyetemi hozzászólások vagy a büntetések idejét.
Az első mechanikus órák
Az első mechanikus órákat a XIII. század vége felé készítették.Ezek még nagyon kezdetlegesek voltak. Nagy, robusztus szerkezetek voltak, az egész templomtornyot elfoglalták. Rugó vagy mozgó súly működtette ezeket.
Kisebb méretű, háztartásokban is alkalmazható változataik a XVI században fejlődtek ki. Ekkor jelentek meg a zsebórák és karórák is.
A XX. század elején az olcsó, nagy tömegben gyártott mechanikus karórák mindenki számára elérhetővé váltak.
A mechanikus órák szabályzására alkalmazott lengőretesz végzi az "időszeletelést".
Ezek a szabályzók adták a mechanikus órák jellegzetes "ketyegését". A "mai fiatalok" ezt talán már fel sem ismerik.
Hajszálrugós szabályzót a kisebb óraszerkezeteken használnak.
Az ingás módszer nagyobb órák esetén használható. Ezek a legpontosabb mechanikus órák.
Korszerű órák korszaka
Valamikor a hetvenes években jelentek meg az első "kvarcórák" és ezzel megkezdődött a mechanikus időmérőeszközök végkorszaka.
Egy megfelelően csiszolt kvarckristály akár sok millió rezgésre képes másodpercenként, de a legegyszerűbb órákban 32.768 Hz-es frekvenciát alkalmaznak. Azért pont ennyit, mert ez 215, vagyis 16-szor megfelezve másodpercenként egy impulzust kapunk.
Ezt már csak meg kell "számolni" egy megfelelő áramkörrel és egy kijelzőn megjelenítve kész a digitális kvarcóra.
Érdekesség, hogy a nyolcvanas évek végére gyakorlatilag megszűnt a "hagyományos" mechanikus órák gyártása.
Az emberek általában jobban szeretik a "mutatós" (analóg) megjelenítésű órákat, ezért ma leggyakrabban olyan "digitális" órákkal találkozhatunk, ami "analóg" kijelzésű. Ezekben egy kis elektromágnes léptetgeti a mechanikus mutatómozgató fő fogaskerekét.
Atomóráké a jövő?
A korszerű technika egyre nagyobb pontosságot igényel az időmérés terén is ezért 1955-ben kifejlesztették az úgynevezett atomórákat. (Magyarországon az 1970-es években kerültek bevezetésre.)Az SI (System International; nemzetközi mértékegység-rendszer) az 1 másodpercet úgy definiálja, mint a 133-as tömegszámú cézium izotóp úgynevezett hiperfinom átmeneti rezgési periódus-idejének 9.192.613.770-szeresét.
Az atomóra olyan berendezés, amely a fenti periódusidő rendkívül pontos mérésével egy órát működtet.
Az energiaelnyelésre képes atomokat egy mikrohullámú üregen áthaladva sugárzás éri, amelynek frekvenciája közel 9.192.613.770 Hz, amely megyegyezik a 133-as tömegszámú cézium izotóp bizonyos energiaátmenete által elnyelt vagy kibocsátott frekvenciával. Az atomok egy része energiát nyel el a mikrohullámból.
Sokak szerint egyértelműen az atomóráké lesz a jövő de aligha fogja szétzúzni az órapiacot: éppen ellenkezőleg!
Fel fogja pezsdíteni azt!
OSZD MEG másokkal is!
