A világ első, teljes funkcionalitású, 3D nyomtatással készült zsebóráját Christoph Laimer svájci mérnök álmodta meg és készítette el.
A szerkezet 10 cm-es nagyságával csak egy nagyobb zsebben fér el, és nem is annyira pontos, mint azt egy svájci órától elvárnánk, de önállóan működik, és ez a lényeg!
Az óra elkészítése igazi mérnöki bravúr volt, amikor 2015-ben létrehozták, de a technológia még fejlesztésre szorult.
Ez azért volt így, mert az óra egy felhúzással csupán 30 percig tudott működni, és a pontossága is kívánnivalót hagyott maga után.
Ennek ellenére az, hogy Christoph Lamier kreálmánya remekül bizonyította, hogy a 3D-nyomtatást az óragyártásban is lehet hasznosítani.
Az óra szinte minden alkatrésze 3D-s nyomtatással készült, csak a csavarok és alátétek voltak fémből.
A svájci mérnök nem féltette a találmányát, mert terveit a Thingiverse nevű 3D-s nyomtatással foglalkozó közösségi oldalon letölthetővé tette.
Ezzel pedig elindított valamit...
Mégpedig egyrészt azt, hogy az emberek, és egyes óratervezők ne legyenek fukarak, és osszák meg bizonyos terveiket a nagyérdeművel, ezzel ugyanis egy közösséget hozhatnak létre.
Másfelől pedig a 3D nyomtatással készült órák hajnalának ágyazott meg ezzel a gesztussal és ezzel a kicsit hiányos, nem tökéletes, de mégis mérföldkőnek számító órával.
Sokan szegezték neki azokat a vádakat, hogy ezzel a hagyományos és oly sokak által nagyra tartott óragyártást gyalázta meg.
A svájci órák jelentős része ugyanis finom óramesterek által kézileg összerakva készülnek, azaz minden órával foglalkozva van. Mindegyik órának története van, és biztosak lehetünk benne, hogy járt a nagy óramester kezei között.
Azonban Christoph felhívta a figyelmet arra, hogy ez a technológia nem csorbítja az eredeti folyamat fényét.
Az egyes alkatrészeket ugyanis 3D nyomtatással még precízebben kivitelezhetik a jövőben, amikor majd nemesfémekből is hasonló minőségben tudnak előállítani bármit ezzel a módszerrel.
Ez pedig még pontosabb alkatrészeket, fogaskerekeket fog eredményezni, amiket aztán ugyanúgy hagyományos módon raknak össze neves óramesterek a legendás óragyárakban.
Az újtól tehát nem mindig kell feltétlen ódzkodni, sőt!
Bizonyos értelemben az óralegendák mindig is úgy tudtak fennmaradni és túlélni, hogy időről-időre innoválták , mondhatni újra kitalálták magukat... és gyakrabban próbálkoztak új dolgokkal, mint hinnénk.
Mi lenne ma, ha Rolex letett volna a mélységek meghódításáról, vagy ha az Omega nem feszegeti a határait?
