Így hódította meg a világot Ernest Francillon cége.
A Longines egy igen nagy tradicióval rendelkező svájci óragyár, amely a kollekcióját leginkább az elegancia és a nagy elődök tiszteletének szellemében hozta létre.
A márka története 1832-ig nyúlik vissza, amikor Auguste Agassiz megnyitotta manufaktúráját St. Imierben. Agassiz egyik nővére egy Lausanne-i kereskedőhöz, Marc Francillonhoz ment feleségül, majd 1834-ben megszületett Ernest nevű fiuk, aki később megalapozta a Longines- céget.
Ekkortájt még a szakképzett munkaerő még nem volt koncentráltan elérhető, különböző helyeken dolgoztak, ezzel teljességgel gazdaságtalanná téve a a nagyüzemi termelést.
Ezt a törvényszerűséget vette Ernest, aki egy St. Imierhez közeli területen - melynek a neve "Es Longines, magyarul hosszú legelő" - megalapította az első gyárát, így a szakképzett munkaerőt egy helyre összpontosította.
Ez a lépés volt az, amely elindította világhódító útjára Ernest Francillon cégét, a Longines-t. A Longines 1879-ben megépítette az első, független másodpercmutatóval rendelkező kronográf szerkezetét. 1899-ben a Longines öt kronométert készített a Savoine vezette expedíció számára, amely meghódította az Északi-sarkot - ezalatt a Longines kronométerek kifogástalanul működtek. Ebben az évben adta ki a gyár az egymilliomodik óráját. 
A Longines a kronográfjait az újonnan megalakuló Olimpiai Bizottság és a játékok rendelkezésére bocsátotta.1910-ben megszületett az első kronométeres karóra az L 13.33, amely központi másodpercmutatóval, 30 perces számlálóval és egy nem mindennapi megoldással volt felszerelve, nevezetesen a koronába volt integrálva a kronográf nyomógombja.
Megemlítendő, hogy Amundsen ebben a periódusban tette meg sikeres expedícióját a Déli-sarkra, időmérő műszereit természetesen a Longines szállította. 1920-ban a Longines a kiélezett versenysport kedvéért megépítette, zsebkronográfját, amely tized- és századpontossággal mért.
A 20-as években igen komoly fejlődésen ment át a cég, a munkások száma 20-ról 1200-ra emelkedett. 1900-ban elhunyt az alapító Ernest Francillon, tiszteletére a cég felveszi a "Fabrique des Longines, Francillon & Co." nevet.1933-ban a Brazil Nagydíj (Forma-1) hivatalos időmérője lett a Longines.1940-ben a Longines elkészítette a Helsinkiben rendezendő olimpiai játékokra alkalmas időmérőket, de a játékokat a világháború miatt elhalasztották.1945-ben bemutatták a Longines első férfi karóráját mely automata szerkezettel készült.1952-ben a Longines a VI. Téli Olimpia hivatalos időmérője kitüntető címet szerezte meg Oslóban.1953-ban Longines óráját viseli mélységrekord kísérleténél Auguste Piccard professzort. 1954-ben a cég olyan szintre fejleszti az első kvarc időmérőjét hogy abszolút pontossági rekordot állít be: 24 órás járás után járáseltérés nem mutatkozott. 
1963-ban az Ausztrál Nagydíj (Forma-1) hivatalos időmérője. Egy évvel később a Longines bemutatta a valaha is készült legkisebb elektromos tengerészeti kronométerét, amely az abszolút pontosságtól csak minimális mértékben tér el. Ebben az évben is jelentős szerepet játszanak az úttörők a Longines történetében.
Ausztráliában Donald Campbell megdöntötte a szárazföldi sebességrekordot: 648,565 km/h. Az időmérésben és archiválásban a Longines eszközei voltak segítségére. Ahogy a Téli Olimpián Innsbruckban is.
1967-ban a Monacói Nagydíj (Forma-1) hivatalos időmérője. Még ebben az évben adták ki a Tele-Longines 2002 nevű berendezést, amely egyszerre két időt is tudott mérni, ezt úszásnál és atlétikánál használták. Ez az év jelentős volt cégtörténeti szempontból is, hiszen 100 éve jegyezték be a szárnyas homokórát, mint logót. Eddig több mint 15 000 000 órát gyártott a cég. 1969-ben kiadják a Longines Telesprint nevű órát, amely egy elektromos stopper világító digitális kijelzővel.
A cég régi hírnevéhez méltón harmadszorra is megnyeri az ékszeripar Oscar díjának számító "Diamonds International Award"-ot. 1971-ben forradalmi tettet hajtottak végre az időmérésben, a Video-Longines rendszer, amely elektromos képfelvételt készít, kiegészítve időméréssel.
A Longines az első, aki az időkijelzést élőben közvetíti a televízióban St. Moritzban, a sí világkupán. 1972-ben bemutatták a Longines LCD-t Baselben, mely egy digitális karóra volt, mely az órát, percet, másodpercet és a dátumot is kijelezte. 
Ebben az évben a cég hivatalos időmérője a XX. Nyári Olimpiának Münchenben. 1975-ben először tűnik fel a képernyőkön a "Longines Timing" felirat, amely a Longines felelősség-vállalása az időmérés tisztaságáért a sportversenyeken. 1976-ban a XXI. Nyári Olimpia (Montreal) és a XII. Téli Olimpia (Innsbruck) hivatalos időmérője. 1980-ban megállapodás kötöttek a Ferrarival, majd 1981-től a Forma-1 hivatalos időmérőjévé válik a cég, és a Renault-val is megállapodást köt.
1984-ben a Los Angelesben tartott nyári olimpia és a Szarajevóban megrendezett téli olimpia hivatalos időmérője. 1988-ban a XV. Téli Olimpia (Calgary) és a XXIV. Nyári Olimpia (Szöul) hivatalos időmérője. 1992-ben a XVI. Téli Olimpia (Alberville) időmérője.
1994: Megérkezett a Longines időzónát mutató órája. 1996-ban megszületett a Conquest VHP, amely egy nagyon precíz, öröknaptáras óra.
A járáseltérés 10 másodperc évente, amely hússzor pontosabb járást jelent a hagyományos órákhoz képest, az öröknaptár pedig 2100-ig van kalibrálva. 1997-ben a Longines is nyitott az új dolgok felé, kiadta az AHP nevű karórát, amely a kvarc technológiát és az automata óra által nyújtott kényelmet kombinálja.
OSZD MEG másokkal is!
