Ez év májusában az amerikai Victor Vescovo megdöntötte az eddigi mélymerülési világrekordot: természetesen ez Omegával a csuklóján.
A dallasi vállalkozó Limiting Factor nevű kabinja 10,928 méterrel ment a földfelszín alá. Vescovo ezzel az eredménnyel 12 métert vert arra az 1960-as svájci-olasz-amerikai együttműködésre, amely során a Trieste nevű tengeralattjáró 10,916 méter mélyre merült.
Mindkét küldetést a föld legmélyebb pontján, a Csendes-óceán délnyugati medencéjének peremén elhelyezkedő, a Tokiótól 2400 kilométerre fekvő Mariana-ároknál hajtották végre.
A két expedícióban több közös pont van, de az egyik legérdekesebb, hogy Vescovo idei és a Trieste 1960-as merülésénél is a tengeralattjáró külsejére rögzítettek egy karórát, hogy kiderüljön: a szerkezet bírja-e az extrém nyomást.
1960-as küldetésen egy svájci mérnök, Jacques Piccard és egy amerikai tengerészgyalogos Don Walsh merült alá az olasz tervezők által megépített Trieste-tel.
A tengeralattjáró mai szemmel inkább tűnik egy régi scifi díszletének, mint mélytengeri merülésre alkalmas csúcstechnológiának.
Pedig a felszerelésnek elképesztő körülményeknek kellett ellenállnia. Az árok legmélyebb részét Challenger Deepnek hívják, az itt mért adatok szerint 1086 bar nyomás nehezedik minden eszközre, kőre és élőlényre, ez átszámítva 1107 kg/cm² -t jelent.
Magyarán minden négyézetcentire több mint egy tonnás súly nehezedik, kis túlzással az egész óceán víztömegének a súlya.
A mérnököknek szó szerint tökéletességre kellett törekedniük, mivel ekkora nyomás mellett minden azonnal összeroppan, ami nincs a végletekig túlbiztosítva.
Nemcsak a Trieste mérnökeinek kellett tökéletes alkotniuk, hanem a Rolexnek is, akik arra vállalkoztak, hogy a tengeralattjáró külsejére rögzítve leküldik az egyik órájukat, hogy kiderüljön:
Képesek-e olyan szerkezetet építeni, ami működőképes tud maradni a bolygó egyik legélhetetlenebb pontján is.
A cég Alaska Project nevű limitált kiadású Speedmastere a hatalmas, vörös védőtoknak köszönhetően extrém hőmérséklet ingadozást is kibír: az időjárás nem befolyásolja a működését -148 fok és a plusz 260 fok között.
Ezek után nem nagy meglepetés, hogy az Omega végül bejelentkezett a legmélyebbre merülő búváróra címéért is. Így kerültek kapcsolatba Vescovóval, de a kivitelezéssel sietniük kellett, mivel az amerikai vállalkozó projektje tőlük függetlenül zajlott.
A vállakozó és az óragyártó egyébként nem szokványos módon talált egymásra, ugyanis nem szponzorációról vagy régóta tervezett együttműködésről van szó. Vescovo egy Omega karórát vásárolt magának, amit az expedíciói alatt szeretett volna hordani, a cég pedig rögtön meglátta a sztoriban a lehetőséget és gyorsan léptek: beálltak projekt mögé.
Az Omegának tehát kicsit több mint hat hónapja volt, hogy megtervezze és kivitelezze a világ legmélyebbre meríthető óráját. A cégnek persze nem a nulláról kellett kezdenie: a Seamaster búvár termékvonal már hosszú évtizedek óta remekül működött, ráadásul a tervezés és a kivitelezés szoros együttműködésben készült a Vescovo tengeralattjáróját gyártó Triton nevű céggel.
Apró érdekesség, hogy az óra tokja ugyanabból a titánból készült, mint a Limiting Factor teste.
Az Omega csúcs búvárórája a Triton tesztjei szerint akár a 15 ezer méteres mélységet is kibírná, ami azt jelenti, hogy a Seamaster Ultra Deep még képes lett volna merülni, csak gyakorilatilag már nem volt hova.
OSZD MEG másokkal is!
