Ezeket fogadjunk, hogy nem tudtad.
Babilonban és Egyiptomban már az i.e. 4. évezredben használtak különböző nap- és árnyékórákat. Sok ezer évvel ezelőtt Egyiptomban például az obeliszkek is napóraként funkcionáltak. Az oszlopszerű építmények árnyékából bárki leolvashatta az idő múlását.
A középkori szerzetesek körében népszerű gyertyaóráról – melyeken a vízórához hasonlóan behúzott sávok mutatták az eltelt időt – elsőként egy 520-ban keletkezett kínai vers tett említést.
A homokórák eredete az ókori görögök és a rómaiak időszakába vezet. Később, a 14. században Európa-szerte megjelentek a mechanikus órák a városok tornyaiban. 1336-ban Milánóban, 1350-1370 között pedig Firenzében, Bolognában, Ferrarában, Nürnbergben és Párizsban is elkészült az első toronyóra.
A közmegegyezés szerint a világ legrégibb, ma is működő órája a Salisbury katedrálisban található, 1386-ban készített toronyóra.
Bár a témával kapcsolatos források hiányosak, sok szakértő Peter Henlein (1485-1542) nürnbergi lakatost tekinti az első zsebóra készítőjének.
Az első, valóban időmérésre használatos férfi karórát 1904-ben, egy pilóta barátja kérésére készítette el Louis Cartier.
Az ingaórákat az 1930-as években felváltották a kvarckristály alapú órák, amelyek még a továbbfejlesztett ingaóráknál is jóval pontosabban mutatták az időt.
A világ első kereskedelmi forgalomban kapható kvarc karóráját 1969 –ben készítették Japánban.
OSZD MEG másokkal is!
