Tissot Seastar 1000: automata kronográf belépőknek

A búváróra megjelenést komplikációkkal is lehet ötvözni.

Mivel ezen órák szinte egyike sem lesz víz alatt, így bátran vállalható az a kockázat, amit a tokon lévő egyéb nyílások, például nyomógombok képviselnek. Ennek megfelelően a kronográf a búvárórák egyik kedvelt komplikációja, és szintén ilyennel, a Seastar 1000 kronográf változatával állt elő a Tissot az idei bázeli vásárra.

Szerkezetként a csoporthoz tartozó ETA szállítja a C01.211-es kalibert, amit két évvel ezelőtt dobtak piacra. A szerkezetet eredetileg kizárólag csak a Tissot kapta, azonban már a Swatch-nak is szállítanak, és a jövőben vélhetően más Swatch csoporton belüli márkának is jut majd belőle.

A kalibert kifejezetten belépőszintű óramodellekhez gyártják, azaz a korábban magasabb árfekvésű automata kronográfok immár ebben a szegmensben is elérhetőek. Ez persze kompromisszumokat is jelent, elvégre a C01.211 megalkotása során kifejezetten a gazdaságos előállítást tartották szem előtt.



A célt egyszerűsítésekkel és persze a méretgazdaságosságban rejlő lehetőségekkel érték el. Utóbbival valószínűleg nem lesz gond, hiszen belépőszinten mechanikus kronográfot egyelőre senki nem kínál, azaz kereslet bőven lesz rá.

Az előbbiben rejlő veszélyeket pedig egyelőre nehéz megjósolni, hiszen két év aligha elegendő ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. A kételkedők a kövek alacsony számát említik, ami C01.211 esetében 15 darab.

Összehasonlításképpen az ETA 7750-es 25 köves, az ETA 2892-ese kronográfmodullal kiegészítve pedig jóval 30 felettivel rendelkezik. A kevés kő nagyobb súrlódást jelent, amit műanyag használatával igyekeztek kiküszöbölni.

Évtizedekkel ezelőtt a műanyagnak szerkezetekben való használata felborzolta a kedélyeket, ugyanakkor a legelterjedtebb kronográf szerkezetek, a már említett 7750-es, és a C01.211 távoli elődjének számító Lemania 5100 is tartalmaz műanyag alkatrészeket, ha nem is kövek helyett. A Lemaniát már majdnem tíz éve nem gyártják, de a 7750-es ma is szép számban készül még.


Ha megbízható és jó ár/érték arányú svájci automata kronográf kaliberről van szó, akkor a felsorolásban a 7750-nek ott a helye.

A kérdés tehát nem úgy hangzik, hogy van-e műanyag alkatrészeknek keresni valójuk egy szerkezetben, hanem úgy, hogy hol. A C01.211 esetében például a gátkerék és a horgonyvilla is műanyag, ezek pedig egy szerkezet azon elemei, amik leginkább kopnak. Persze az anyagtudomány folyamatosan fejlődik, és a műanyag alkatrészek pontos összetételét nem kötik az orrunkra, azaz könnyen lehet, hogy jobban bírják majd a kopást, mint a fémből készült társaik. Fiatal szerkezet lévén, az időre sem hagyatkozhatunk, egyedül az ETA szakmai felkészültségében és tapasztalatában bízhatunk, ami azért valljuk be, bizakodásra bőven ad okot.

Amit azonban tudni lehet a szerkezetről, azok a paraméterei, illetve a használatával kapcsolatos észlelések. A C01.211-t kisebb órákba is be kívánják építeni, így méretét tekintve visszafogott, mindössze 13 1 lénia (29,8 mm) átmérőju.

Fél lengésszáma 21 600 (3 Hz), ami szokatlannak számít egy kronográfkalibernél, de nyilván a szerkezet igénybevételét kívánták ezzel csökkenteni. Furcsaságnak említhetnénk, hogy az óraösszegző hatórás a megszokott tizenkettő helyett, ez azonban aligha fog bárkit is zavarni, hiszen ha egyáltalán használják a kronográfot, akkor a esetek elenyésző többségében mérnek csak 30 percnél nagyobb időtartamokat. Beszélni kell még a kronográf kezeléséről.



A nyomógombokat a megszokott kiosztásnak megfelelően lehet használni, azaz két órában az indításra, illetve megállításra szolgáló gomb, négyben pedig a nullázó található. A gombokat viszonylag határozottan kell megnyomni, leginkább a 7750-es kezelésével vethetőek össze. Nagy volt a félelem, hogy mivel egy gazdaságos szerkezetet terveztek, a precizitáson próbáltak takarékoskodni.

Szerencsére ez nem így történt. Bár a pontosság egy jól szabályozott 7750esnél valamivel gyengébb, a napi kb. 5–6 másodperc eltérés teljesen elfogadható. A nullázó is kompromisszumok nélkül pontosan a nullára állítja vissza a kronográf másodpercmutatóját. Nyilván kronométertanúsítványhoz ez nem elég, de a C01.211-t nem is abba a szegmensbe szánják, ahol a tanúsítvánnyal járó többletköltséget vissza lehet nyerni. Ugyanez igaz a díszítésre is.

A felületek ugyan szépen megmunkáltak, de csupaszak, ami azért alapvetően jobban illik sportos a Tissot-hoz, mint a genfi csíkozás. Egyedül a rotor kapott kiemelt figyelmet, de a díszítés itt is inkább muszakias jellegu, mintsem muvészi.

A C01.211 tehát a lelke a Tissot Seastar 1000 kronográfváltozatának, számlapján az összes funkciója megjelenik. Maga a számlap viszonylag nagy változáson esett át az egy évvel korábbi hárommutatás modellhez képest. Más a számok tipográfiája, mások az indexek és a másodpercmutató kivételével más a mutatók formája is. Megegyezik azonban az általános benyomás, azaz összhatásában a kronográfváltozat is letisztult, jól áttekinthető, pedig három segédszámlap is szerepel rajta.

Ez részben a méretnek is köszönhető. Az óra átmérője 48 milliméter, a számlapon tehát bőven van hely. Mint mindennek, így a ennek is van azonban hátránya: a segédszámlapok túl közel helyezked nek el a központhoz, mivel a szerkezet átmérője még a 30 millimétert sem éri el.

A formatervező ügyességét dicséri azonban, hogy erről a tényről ügyesen tereli el figyelmünket.



Teszi ezt a segédszámlapok viszonylag nagy sugarával, a két nagy arab számmal, a vaskos, kör alakú indexekkel, és a három, illetve kilenc órában lévő tekintélyes vonalakkal. Szintén elismerést érdemel, hogy a dátumablak színkombinációja illeszkedik a számlaphoz, ezt egy belépőszintre pozicionált kronográftól nem feltétlenül várnák el. A mutatóknál ugyan nem sikerült pótolni a hárommutatós modell hiányosságát, azaz a másodpercmutató továbbra sem látható sötétben, de az óra-, illetve a percmutatóra bőven jutott lumineszcens festék, ahogy a számlap indexeire, illetve a számokra is.

Lumineszcens festéket kapott a lünetta markere is, javítva ezzel a hárommutatós modellen elkövetett mulasztást.

A lünetta kidolgozása is a Seastar 1000 kronográf nevezetességei közé tartozik.

A felületét úgy marták ki, hogy csak a számok, illetve az indexek formái maradjanak meg, a keletkezett urt pedig kaucsukkal töltötték ki. Tették ezt úgy, hogy a számok és indexek síkban kicsit a kaucsuk fölé nyúljanak.

Hatásában a lünetta a szintén a Swatch-csoporthoz tartozó Omega Seamaster Planet Ocean Liquid Metal modelljének lünettáját idézi, igaz ott az indexek és számok síkban vannak a kitöltött anyaggal.

OSZD MEG másokkal is!