1960-as küldetésen egy svájci mérnök, Jacques Piccard és egy amerikai tengerészgyalogos Don Walsh merült alá az olasz tervezők által megépített Trieste-tel.
A tengeralattjáró mai szemmel inkább tűnik egy régi scifi díszletének, mint mélytengeri merülésre alkalmas csúcstechnológiának.
A két expedícióban több közös pont van, de az egyik legérdekesebb, hogy Vescovo idei és a Trieste 1960-as merülésénél is a tengeralattjáró külsejére rögzítettek egy karórát, hogy kiderüljön:
A szerkezet bírja-e az extrém nyomást.
A mérnököknek szó szerint tökéletességre kellett törekedniük, mivel ekkora nyomás mellett minden azonnal összeroppan, ami nincs a végletekig túlbiztosítva.
Nemcsak a Trieste mérnökeinek kellett tökéletes alkotniuk, hanem a Rolexnek is, akik arra vállalkoztak, hogy a tengeralattjáró külsejére rögzítve leküldik az egyik órájukat, hogy kiderüljön: képesek-e olyan szerkezetet építeni, ami működőképes tud maradni a bolygó egyik legélhetetlenebb pontján is.
A legendás svájci óragyár az 50-es és 60-as években hasonló szerepet töltött be, mint évtizedekkel később az Omega.
E szerep szerint az emberiség fontos, történelmi pillanatainál, elképesztő teljesítményeinél mindig ott volt egy Rolex. 
Ezt a stratégiát konzekvensen követte a cég, többek között ezért támogatták az 1953-as Mount Everest expedíciót, amely során az új-zélandi Edmund Hillary megmászta a világ legmagasabb pontját.
Hillary egy speciálisan erre az alkalomra gyártott órát kapott a Rolextől, amit a csúcson is viselt.
Az eszközt a küldetés után vissza is kellett adnia a cégnek, hogy a szerkezetet tovább tesztelhessék.
Hillary órája jelenleg René Beyer, svájci kereskedő magángyűjteményében van, maga a Rolex ajánlotta fel a nagy becsben tartott órásmester Beyer családnak, hogy megtarthatják a történelmi darabot.
Ajánló
Így látja a Grand Seiko Vivaldi 4 évszakát: zseniális kollekció
2020.04.23 07:24
