Az elmúlt századokból fennmaradt néhány ismertebb darab:
Unikornis, azaz az egyszarvút ábrázoló óra a XVI. században Augsburgban készült műremek.
Az óra talapzatában található meg a szerkezete. Ez a szerkezet az előkelő, gazdag emberek házát díszítette.
Néger és a kutya egy újabb múzeumi látványosság, amely szintén augsburgi munka. 
Felső részén forog el az éggömb, az égi egyenlítőn sorakozó számokat mutatja az alak pálcája, azaz ennek már digitális kijelzője van. Nem volt pontos akkor még a jelzett idő, mivel az akkori napórához történt az óraigazítás.
A XV. században volt a szerkezet készítési ideje.
A kanáljáratot már megtalálhatjuk a szerkezetében ennek a rugóhúzású órának.
Ez egy olyan alkatrész volt, amely főzőkanálra emlékeztetett. Járása rugalmasabb, simább lett a disznósörtébe ütközve perdülésekor. Modernebb járatúra alakították át később az ilyen típusú órákat.
Laterna magica, vagy vetítőóra egy éjszakai óra volt, valamint szolgált még szobadíszként is. Az ókori görög vázákra emlékeztettek a körvonalai. Az óraszerkezet a belsejében volt, valamint olajlámpa égett a számlap mögött, amely kívülről látható volt.
A trükkös órák
A látogatókat szórakoztatták a működésükkel, vagy világítottak. Már csak múzeumi darabok napjainkban a láncon leereszkedő, vagy lejtőn leguruló órák.A világító órák
Szép asztali órákat készítettek még világító számokkal, illetve számlapokkal is. Az olyan éjszakai óra, ahol elhelyeztek bibliai jeleneteket ábrázoló képet a számlap helyett, igen kedveltek voltak. Látszott üveggel fedett nyílás a felső részén, amely mögött forgott egy üvegkorong.A számokat az üvegkorongokra festették, amit megvilágított a mögötte lévő olajlámpa. A figyelmet felhívta magára az átvilágított szám.
Készítettek olyan éjszakai órát is, amely a teljes számlapot mutatta.
A számokat a sima üveglapokra festették, így azt az órát jelezte előtte az óramutató, amelyet éppen letakart.
Az óráikat vendégeiknek az óratulajdonosok szívesen mutogatták meg. Ezért úgy készítettek rengeteg asztali órát, hogy ajtó nyíljon az óraház hátsó, valamint a felső oldalán.
Ez megkönnyítette a megcsodálást, illetve az óra felhúzását.
A zenélő órák
A zenélő órák virágkora a XIX. század volt, amikor zenélő szerkezetek készítésével szívesen csillogtatták alkotókedvüket az órásmesterek. Az első gépzenei szerkezet a harangjáték volt. Kalapácsok ütöttek a tornyok harangjaira, valamint mechanikus programvezérlés irányította a kalapácsot mozgató szerkezetet.
A tűs henger a programadó készüléke a zenélő zsebórának. Tűk álltak ki a sárgaréz, vagy az acélhenger palástjából, amelyek megpengetik az acélfésű fogaskerékfogait a forgás közben. Ezek a tűk a henger tengelyével párhuzamosan helyezték el. A hangmagasságot meghatározza a fésűfog hossza, valamint a vastagsága.
Beprogramozni a lejátszandó dallamot a tűk megfelelő elhelyezésével lehet.
OSZD MEG másokkal is!
